2016. december 2., péntek

Figyelemzavar, hiperaktivitás, vagy csak áldozata az osztály rémének?

  

Iskoláskorunkból mindannyian emlékszünk az „osztály rosszcsontjára”. Minden osztálynak van saját „réme”, aki rosszul tanul, felesel, agresszív viselkedésével zavarja az órát, rendetlenkedik, szemtelen, és legnagyobb bűne, hogy nem hagyja tanulni az osztályközösséget. Mai szóhasználattal élve ők az osztály „bántalmazói”, akik áldozataikká teszik az osztályközösséget, és gyakran a pedagógust is, aki nem tud tanítani.
Felmérésekből tudjuk, hogy a gyermekek 10%-a akiket már „bántalmaztak” ilyen módon és akik másokat is így bántalmaztak. Ilyen környezetben természetes, hogy a gyerekek alkatától függően más és más módon reagálnak. Lesznek a visszahúzódok, lesznek az agresszorok és lesznek a figyelemzavarosak és az álmodozók, valamint a  semlegesek.
Hogyan alakul ezeknek a gyerekeknek az önértékelése? A tetteseknek a legnagyobb az önbizalma, és legrosszabbul az áldozatok járnak, visszahúzódással, szorongással, félelemmel reagálnak és gyakran figyelemzavarossá is válnak, jönnek a rossz jegyek is mert aggódásukkal és negatív önértékeléssel  a magukról kialakított képet torzítják.
Ha gyerekünk nem boldogul az olvasással, az önmagában is elkeserítő és aggasztó. De sok esetben más, fenti problémákkal is kénytelenek vagyunk szembenézni. A tanulási zavarokhoz sok esetben társul figyelemzavar, hiperaktivitás vagy magatartászavar, sőt, stresszes tünetek, indokolatlan szorongások.

Mi most a figyelemzavarról beszélnénk, ami nem azonos a pillanatnyi figyelmetlenséggel, a dekoncentráltsággal, ami különböző okok miatt bármelyikünkkel megeshet. Időnként az átlag gyerek is elbámul, álmodozik, főleg, ha már érti, és gyorsan megoldja a feladatait, de éppen ellenkező eset is van, amikor túl nehéz feladatot kap.

A figyelemzavar ezzel szemben valóban zavar – mely többnyire együtt jár a hiperaktivitással. Ezeknek a gyerekeknek a figyelmét egy egyszerű feladat sem tudja lekötni, elkalandoznak, visszakérdeznek, „erről jut eszembe..” szúrják bele a feladatba, de leginkább másra  terelnék a fókuszt, nem a feladat elvégzésére. Nagyon gyakori, hogy képtelenek egyetlen dologra hosszasan koncentrálni, engedik, hogy a kóbor gondolatfoszlányaik eltereljék figyelmüket a feladatról.
Ők azok, akiknek szinte mindig máshol jár az eszük. Úgy tűnhet, hogy nem figyelik amit mondanak nekik.  Nemrégen találkoztunk egy olyan kislánnyal, aki csak akkor tud figyelni, ha rá is figyelnek. Egy nagy létszámú osztályban ez szinte lehetetlen feladat, ezért aztán ő az, aki biztosan mindig lemarad, keresi a figyelmet, hogy arra válaszul ő is figyelhessen. Amit a tanár lát, az, hogy elmarad a többiektől, „piszmog”, és nem tudjuk meg, mi az ami eltereli a figyelmét. Ha megkérdezné a pedagógus, akkor biztosan elterelődne a figyelem a tananyagról, érthető az ördögi körforgás, nem figyelnek rá, amire ő még jobban elveszti a fonalat, így aztán garantált a lemaradás.

A figyelemzavar létezik önmagában is, de együtt is járhat a diszlexiával. Míg a diszlexiások írásukban jellegzetesen ismétlődő hibákat ejtenek (például felcserélik, keverik a hangokat, esetleg kitalálják a szó befejezését), a figyelemzavarral küzdők többnyire véletlenszerűen hibáznak, például kihagynak betűket vagy ékezeteket.

Mit tehetünk?
A legfontosabb,  a szemkontaktus. A feladatok megbeszélésénél sokat segít, ha a gyermek szemén azonnal láthatjuk, hogy benne van-e a folyamatban, vagy már máshol jár. Koncentrációképességét jól fejlesztik a rövid memoriterek. Fontos azonban, hogy ezek rövidek és a gyermek számára valóban érdekesek legyenek.
Segíthet nekik a háttérzene vagy bármi olyan mozgással járó tevékenység, járkálás, teniszlabda vagy babzsák dobálása, ami csillapítja "ingeréhségét". Ők különösen jó hasznát veszik a képeknek, ábráknak, egyéb vizuális eszközöknek. Rajzoljuk együtt gondolattérképet, - mind mapping módszer -.  Mivel a figyelemzavaros gyerek hosszú ideig nem tud egy dologra koncentrálni, ezért rövidebb feladatokat adjunk neki, és hagyjuk, hogy a feladatok közt szünetet tarthasson. Itassunk velük sok-sok vizet a feladatok között.
Az utasítások mindig legyenek rövidek.
Kevésbé súlyos esetekben meglepően sokat segíthetnek azok az egyensúlygyakorlatok, melyek a neurológiai rendszert fejlesztik, mint a nyolcasok rajzolása, levegőbe, tenyérre, asztalra, a hintázás, a biciklizés. Érdemes próbálkozni, mert ezekkel a feladatokkal nemcsak az együtt mozgás élményét adjuk meg, de ezekkel a közös gyakorlatokkal, a koncentrálóképességet és a tanulás hatékonyságát, így az értő olvasást is fejleszthetjük.
Amennyiben bizonytalan egy szülő ezeknek a feladatoknak a gyakorlásában, az Olvasásklinika szakembereivel egy fejlesztő foglalkozás során együtt megtanulhatják ezeket.

2016. november 27., vasárnap

Közelednek az ünnepek, de az első félév vége is

Véget ért az őszi szünet, elkezdünk készülődni az ünnepekre, de megérkezik a félév vége is hamarosan, már most gondoljunk a féléves értékelőkre.

Gyermekeink hamarosan egyik témazáró dolgozatot írják a másik után. A problémamentes jótanulók is (és persze a tanárok is!) fáradtak, mindannyiunknak az ünnepi ajándékozás jár a fejünkben, írjuk a kívánságlistákat és kezdődik az üzletekben is a vásárlási láz, nem nagyon foglalkozunk az iskolai feladatokkal.


De még nehezebb a helyzet ilyenkor a problémás, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel, hisz náluk az iskolai kudarcokból és problémákból adódó iskolai stressz még tovább fokozódik. Nem véletlen, hogy ők még nyűgösebbé válnak, gyakoribbak lesznek a has- és fejfájásaik, ismét másoknál megszaporodnak az intők. Még otthon is érződhet a feszültség: a testvérek többet civakodnak, a gyerek tör-zúz vagy elfelejti a megígért otthoni feladataikat.


Talán nem mindenki előtt ismert, hogy a tanulási zavarokkal küzdő gyerekek kétféleképpen reagálnak az ilyen, mindenki más számára is többszörösen nehéz helyzetekre.

Vannak egyfelől azok, akiken kívülről semmi sem látszik. Ők nem okoznak problémát másoknak, nem zavarják a tanítást, nekik „csupán” gyakran fáj a fejük, még rövidebbre rágják összes körmüket, tépkedik a hajukat, belülről sebesre rágják a szájukat. Ők azok, akik, szakszóval, internalizálják a problémát. Kifelé problémamentesek, miközben „magukat emésztik”. A szülők (ha felfigyelnek rá) sokszor csak a külső jelek miatt aggódhatnak, és keresnek segítséget.

Vannak azután a másik csoportba tartozók. A "rosszgyerekek". Az "osztály rémei". Ők így a félév vége felé egyre több intőt visznek haza:
·       " Gyermeke zavarja a tanórát.
·       Zaklatja a társait.
·       Verekszik.
·       Pimaszkodik a tanárral.
·       Szemtelen.
·       Nem figyel.",
·       .......
Tovább is van, mert az intők címzettjét, a szülőt is rendszeresen behívják az iskolába. Nos, ezek a diákok szaknyelven szólva externalizálják problémáikat: kiadják magukból, amit lehet. Akadnak pedagógusok, akik ezt csupán magatartási problémaként értékelik, és akik ezért úgy vélik: ha a gyerek "megjavul", ha (majd) nyugodtan ül, akkor jobban is figyel és akkor a tanulás, az írás-olvasás is jobban fog menni a nyugtalan tanítványnak. Ezek a "hangosabb" gyerekek rendszerint gyorsabban is jutnak segítséghez. Tanulási nehézségeikre  segítőket kapnak.

Az Olvasásklinikán az a tapasztalatunk, hogy az iskolai stresszeket, a frusztrációt többnyire hatékonyan tudjuk enyhíteni. Ha segítünk a diáknak abban, hogy a tanulás, az iskola ne állandó kudarcot jelentsen számára, akkor ezek a zavaró és kevésbé zavaró tünetek is enyhülni fognak.

Gondoljunk rá: lehet, hogy szenvedő gyermekünk az olvasás készségében maradt el, ezért érzi napi feladatait annyira túlterhelőnek.


Népszerű bejegyzések